Eržebet Tot Batori: Budućnost je u toku!

(Prenosimo u celosti obraćanje čelnice sindikata Nezavisnost, dnevnika Mađar So, na srpskom i mađarskom jeziku, povodom jubileja ove sindikalne organizacije, 15 godina postojanja i rada):

– Pozdravni govor Eržebet Tót Bátori, glavnog poverenika Sindikata NEZAVISNOST D.O.O.Magyar Szó Kft –

godine 13. septembra, resorno ministarstvo donelo je uverenje o upisu u sindikalni registar. Time su stvoreni uslovi za rad sindikata. Poigrajući se sa stihovima poznatog pesnika Vereš Šandora, rekla bih:

„Ko si juče bio,

danas više nisi,

Ko ćeš sutra postati,

Dans još nisi.“

To bio – taj period osnivanja.

Vremeplov možemo nastaviti sa prepoznatljivim stanicama. Sa iskušenjima i uspesima, u kojima ste Vi najprepoznatiji učesnici.

Možemo gledati sa stanovišta nostalgije, ali mi to nećemo raditi. Danas bih radije podelila mišljenje sa Vama u vezi jubileja.

Citiram Cicerona: „U teškim vremenima nemožemo naići na takva rešenja, koja nisu rizična.“ Naša istorija je dobar primer za to, jer puna je iskušenja, rizika, neuspeha a i uspešnih inicijativa, to je dovelo i do osnivanja, a i do današnjeg izgleda sindikata.

No, ja ću ipak nabrojati važnije stanice :

Posle uspostavljanja nove demokratske države, 2001. Godine, reorganizacija preduzeća je dovela do osnivanja sindikata. Dva pravca su postojala, jedan se zauzeo za privatizaciju, a drugi za očuvanje institucije u celosti. Štamparija, uredništvo MSZ-a, i Radna zajednica. Mi smo odmah tražili program za Kuću Forum i posle za Kuću MSZ-a. Kasnije sa osnivačem, MNS smo zajednički razmišljali o očuvanju institucije u celosti. Ovo se sve odvijalo u velikim rizicima, iskušenjima i kroz velike izazove smo stigli do današnje godišnjice. Preživeli smo. Ako želimo da pričamo o uspehu, to je pozitivno poslovanje štamparije u prošloj godini, a nadajmo se da će se to ponoviti i u ovoj godini. Ako uzmem u obzir 2001. godinu, kada je planirana samo linija štampe dnevnog lista, onda je ovaj dan veliki uspeh, jer smo zalaganjima uspeli da zadržimo skoro polovinu zaposlenih. Ti ljudi sada imaju posao, zaradu i uspevaju da izdržavaju svoju porodicu. Nasuprot tome, veliki je neuspeh sistematizacija za ovu godinu, kada smo uprkos mogućnostima zadržavanja postojećeg broja zaposlenih, ipak je rukovodstvo otpustilo nekoliko mladih novinara, koji su u narednom periodu mogli da postanu stub redakcije. Mi kao sindikat smo imali i protest ispred osnivača MNS. Nakon svih događaja, danas se suočavamo sa činjenicom da nam mladi novinari daju otkaz. Ovi događaji nas upozoravaju na činjenicu da je nastala pukotina u radnoj jedinici redakcije.

Sindikat i dalje uporno upozorava na promene, koje su nam potrebne – da imamo dijalog. Na nove mogućnosti u pregovorima za kolektivi ugovor. Nadajmo se da ćemo ostvariti takav nivo pregora.

Rezime:

Tokom prošlog perioda nije bilo godine, kada nismo bili u prilici da se suočimo sa suštinskim promenama: ili se menjao zakon, ili sistematizacija. Sve je to imalo uticaj na zaposlene, na uslove rada, na zarade. Mislim da to svi mi osećamo.

Ja sada ne bih želela da se poigram time, šta bismo bilo, kada bi…

Napominjem da se ovde ne zaustavljamo , kod 15. kilometra, da ćemo nastaviti..

Mi bismo želeli u dobrom pravcu dalje putovati, da nemamo previše rupa na našem putu… sa širim mogućnostima putovanja. Samo tako možemo da postignemo da za sledeći jubilej naši potomci budu zadovoljni sa svim onim zalaganjima, koje smo mi sada ostvarili. Mi smo već dokazali da umemo da se strpimo i sa malim zaradama, a da pritom preživimo krizno vreme.

A u kom pravcu nas nosi put dalje… pitanje je veliko. Budućnost je u toku… Možemo započeti strategiju budućnosti. Jer, za sve je potreban dijalog.

Mislim da je tačna izreka, da uspešan biznis ne ostvaruju genijalci, već prosečni ljudi, koji su stvoreni i odlučni da rade.

Želim da se zahvalim svakom mom kolegi: trud i napor koje je uložio u ovaj sindikat. Granskom sindikatu i UGS Nezavisnost, stručnoj službi isto veliko hvala. I da se izvinem pred onima, koji već nisu medju nama, jer nismo stigli da ih zaštitimo.

Abraham Linkoln:

„Na kraju neće biti važno koliko je godina bilo u životu, već koliko života je bilo u godini“

*****

Összegezve a történteket:

Szinte nem volt évünk, amikor ne kellett volna szembesülnünk valamilyen változással, vagy szisztematizáció, vagy létszámstopp, jogszabályok és törvények változtak, ami mind kihatással voltak a foglalkoztatottak munakörülményeire. Gondolom, hogy mindenki érzi, az elmúlt időszak bővelkedett kihívásokban, kockázatokban, emelkedők és lejtők váltakoztak, lendület és megtört kátyús út volt.

Itt ma nem szeretnék játszadozni azzal a feltevéssel, hogy mi lett volna, ha…

Jelezzük, hogy az út nem ért véget a 15. kilóméterkőnél…

Mi a jó irányban, az elkerülhetetlennél nem több zökkenőkben megakadva szeretnénk továbbhaladni. Szélesebbkörű együttműködés megteremtésével, munkavédelmi és munka-egészségügyi körülményeink javításán dolgozni. A munkahelyek értékelésének egy igazságosabb rendszerét kiépíteni. Csak így érhetjük el, hogy a következő jubileumokon utódaink elissmerően emlékezzenek. Ezt a házat mi közösen építjük. Vezetőség és foglalkoztatottak karöltve. Mi már bizonyítottunk, az ittdolgozók bérmegszorítások közepette vállaták a munkát, a ház stabilizálódása érdekében.

Az elhangzottakhoz új gondolatot fűzök, vajon merre visz bennünket az Út? Közben jelzem a Mikszáth Kálmántól kölcsönzött gondolattal, hogy a jövő „folyamatba tétettet”. Megkezdhetjük a jövő stratégiai tervezését. Ehhez is szükséges az eszmecsere és a párbeszéd.

Úgy mondják, hogy sikeres vállakozást nem rendkívüli emberek hozzák létre, hanem rendkívüli dolgokra képes mindennapi emberek.

Élve az alkalommal, szeretném megköszönni mindazon „rendkívüli dolgokra képes” kollégák fáradozását, az ágazati szakszervezetünk és a szakszerzezeti szakszolgálat segítségét. Szeretném ha ma emlékeznénk mindazokra a kollégákra, akik már nincsennek közöttünk, mindazokra akiket nem ért el időben védelmező szándékunk.

Köszönöm figyelmeteket és Abraham Lincolnnal egyetétve zárom:

„A legvégén nem az fog számítani,

mennyi év volt életedben,

hanem az,hogy mennyi élet volt az éveidben.