Podsećamo: Na inicijativu Međunarodnog pozorišnog instituta (ITI), već više od 60 godina, tačnije od 1961. godine, širom sveta obeležava se Svetski dan pozorišta, 27. mart
Prvi put u Helsinkiju, a zatim u Beču na dev-etom kongresu Instituta, u junu 1961. godine, tadašnji predsednik Arvi Kivima iz Finske, predložio je da se proslavlja Svetski dan pozorišta. Njegov predlog je prihvaćen sa oduševljenjem. Od tada se svakog 27. marta (dan otvaranja Teatra nacija 1962. u Parizu) obeležava Svetski dan pozorišta na različite načine.
Ove godine, direktor Narodnog pozorišta iz Subotice, Miloš Nikolić, u svojoj čestitki povodom Svetskog dana pozorišta između ostalog je rekao da mu je izuzetna čast što je na čelu jedne takve kuće kulture, koja decenijama gaji prave kulturne i umetničke vrednosti i u kojoj rade umetnici koji su među najboljima u zemlji. On je iskoristio priliku i da drugim pozorištima u Srbiji čestita praznik i poželeo im je još puno dobrih uloga, predstava i pune pozorišne dvorane.
Povodom Svetskog dana pozorišta, čitava međunarodna pozorišna zajednica organizuje razne pozorišne manifestacije, od kojih je najvažnija tradicionalna međunarodna poruka koju, na poziv Međunarodnog pozorišnog instituta, uvek piše pozorišna ličnost svetskog ugleda. Poruka se prevodi na više od 20 jezika, čita pred desetinama hiljada gledalaca u pozorištima, štampa i emituje u stotinama novina, časopisa, radio i tv stanica na svim kontinentima. Autor ovogodišnje poruke je Piter Selers (Peter Sellars), američki operski i pozorišni reditelj, poznat po svojim jedinstvenim, modernim postavkama klasičnih i savremenih opera i drama, u kojoj se kaže:
Dragi prijatelji,
Dok svet, kao da je priključen na infuziju, svakog sata i minuta prima nove vesti, mogu li da nas sve, kao stvaraoce, pozovem da pristupimo istinskom prostoru i sferi i perspektivi epskih vremena, epskih promena, epske svesti, epskih promišljanja i epskih pogleda? Živimo u epskom dobu ljudske istorije, a dubinske i značajne promene koje proživljavamo u pogledu odnosa ljudi sa samima sobom, sa drugim ljudima i sa ostalim svetom skoro su van našeg opsega da ih spoznamo, artikuliramo, iskažemo, izgovorimo. Mi ne živimo u dvadesetčetvoročasovnom ciklusu vesti, već živimo na kraju vremena. Novine i mediji su u potpunosti nepripremljeni i onemogućeni da se uhvate u koštac sa svim stvarima koje proživljavamo. Gde je jezik, gde su pokreti i gde su slike koje bi nam omogućile da shvatimo suštinske promene i raskole koje doživljavamo? I kako možemo da shvatimo sadržaj naših trenutnih života kao iskustvo, a ne kao novinsko izveštavanje? Pozorište je umetnička forma iskustva. Kako u svetu koji je preplavljen opsežnim medijskim kampanjama, simuliranim iskustvima i turobnim predviđanjima možemo da dosegnemo van neprekidnog ponavljanja brojki da bismo iskusili ono svetovno i beskrajno u pojedinačnom životu, ekosistemu, prijateljstvu i svetla na plavom nebu? Dve godine pandemije korona virusa su utihnule ljudska čula, suzile ljudske živote, uništile veze među njima i vratile nas na jedan neobični početak ljudskog života. Koje seme treba posaditi i uzgajati u ovo vreme, a koje izdžikljalo i napadno korenje treba zatreti, potpuno i za sva vremena? Mnogo ljudi je na ivici. Mnogo se nasilja rasplamsalo, neracionalno i neočekivano. Mnogo se utemeljenih okvira pokazalo kao strukture neprekidne okrutnosti. Gde je naša kultura sećanja? Čega treba da se sećamo? Koji nam rituali napokon dozvoljavaju da ponovo izmislimo i započnemo korake koje nikada nismo napravili? Pozorištu epskih vizija, svrhe, oporavka, popravka i brige trebaju novi rituali. Nama ne treba zabava. Nama treba okupljanje. Treba da delimo prostor i gradimo zajednički prostor. Treba nam zaštićeni prostor suštinskog razumevanja i jednakosti. Pozorište je zemaljsko stvaranje prostora jednakosti među ljudima, bogovima, biljkama, životinjama, kapima kiše, suzama i preporoda. Prostor jednakosti i suštinskog razumevanja osvetljava skrivena lepota koju održava živom suštinski odnos opasnosti, spokoja, mudrosti, delovanja i strpljenja. U spisu Avatamsaka Sutra, Buda nabraja deset vrsta strpljenja u ljudskom životu. Jedno od najsnažnijih je „Strpljenje da spoznamo sve kao opsenu“. Pozorište je oduvek predstavljalo život na ovom svetu kao opsenu, dajući nam mogućnost da oslobađajućom jasnoćom i silom dokučimo ljudsku iluziju, zabludu, slepilo i poricanje. Toliko smo ubeđeni u ono što posmatramo i način na koji posmatramo da ne možemo da vidimo i osetimo alternativne stvarnosti, nove mogućnosti, drugačije pristupe, nevidljive odnose i bezvremenske veze. Ovo je vreme za suštinsko osvežavanje naših umova, naših čula, naše mašte, naših istorija i naših budućnosti. To ne mogu da urade ljudi koji rade sami, izolovani od drugih. To je nešto što moramo da uradimo zajedno. Pozorište nas poziva da to učinimo zajedno. Najiskrenije vam hvala na vašem radu.
* Színházi Világnap 2022.
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére már több mint 60 éve, pontosabban 1961. óta március 27-ét világszerte Színházi Világnapként tartják számon. Elsőként Helsinkiben, majd Bécsben az Intézet kilencedik kongresszusán (1961. júniusa) az akkori elnök, a finn Arvi Kivima javasolta a Színházi Világnap ünneplését. Azóta minden év március 27-én különféleképpen emlékeznek meg erről az eseményről.
Ebben az évben a Szabadkai Népszínház igazgatója, Miloš Nikolić üdvözlő beszédében kihangsúlyozta, hogy különleges megtiszteltetés számára, hogy egy olyan kiemelkedő kulturális intézmény élén állhat, amely évtizedek óta valódi kulturális és művészeti értékeket ápol, és ahol olyan művészek tevékenykednek, akik országos szinten a legjobbak közé sorolhatók. Egyúttal jókívánságait fejezte ki az összes szerbiai színházi intézménynek, és sok sikeres szereplést, előadást és teltházat kívánt számukra. A Színházi Világnap legfontosabb hagyománya, hogy az ITI felkérésére évről-évre egy-egy jeles színházi személyiség fogalmaz meg egy nemzetközi színházi üzenetet.
Ez az üzenet több mint húsz nyelven jelenik meg írásban és szóban egyaránt: több tízezer néző előtt hangzik el a színházakban, többszáz újság megjelenteti hasábjain, számos radió- és tévécsatorna sugározza minden földrészen. Az idei üzenet szerzője Peter Sellars, amerikai opera és színházi rendező, aki a következőket mondja:
Kedves Barátaim!
Miközben a világ óráról órára, percről percre a napi híradásokon csüng, hadd kérjem meg a világ színházcsinálóit arra, hogy a történelmi változások és a történeti idő, történeti reflexió, történeti tudatosság tükrében fogalmazzuk meg a saját céljainkat. Történelmi időket élünk. Mélyreható változások zajlanak az ember önmagához, másokhoz és a nem emberi világhoz fűződő viszonyában, amit szinte lehetetlen megragadni, formába önteni, kifejezni, beszélni róla. Nem a 24 órás hírfolyamok, hanem az idő peremén létezünk. Az újságok és a média nincs felkészülve erre, és képtelen megbirkózni azzal, amit most tapasztalunk. Van-e nyelv, mozdulat, kép, ami lehetővé teszi a mély ellentétek és kíméletlen összecsapások megértését? Hogyan tudjuk tapasztalatként és nem tudósításként közvetíteni a mostani életünk lényegét? A színház a tapasztalat művészete. Amikor sajtókampányok, megállapíthatatlan hitelességű hírek, félelmetes jóslatok árasztják el a világot, hogyan léphetünk túl a számok végtelen ismétlésén, hogy megtapasztalhassuk az élet, az idő, a természet, a barátság, vagy akár csak az ég különös színeinek szentségét és végtelenségét? A két év óta tartó COVID- járvány összezavarta az embereket, eltompította az érzékeinket, beszűkítette sokak életét, kapcsolatok szakadtak meg, vagyis az emberiséget, az emberi életközösséget egyfajta nullpontra taszította. Milyen magokat kell ültetnünk, aztán újra elültetnünk, és melyek azok a túlburjánzó, tolakodó fajok, amelyeket teljesen és véglegesen el kell távolítanunk? Olyan sokan élnek a létezés szélén. Olyan sok az irracionális módon, váratlanul fellángoló erőszak. És rengeteg, már létező rendszerről derült ki, hogy valójában a kegyetlenség gépezetei. Hová lettek az emlékezés szertartásai? És egyáltalán mire kell emlékeznünk? Melyek azok a rítusok, amelyek lehetővé teszik, hogy végre újragondoljuk és megtegyük azokat a lépéseket, amelyeket eddig soha? A történeti, „epikus” látásmód, a célok, a gyógyulás, a jóvátétel és a gondoskodás színháza új szertartásokat igényel. Nem arra van szükségünk, hogy szórakozzunk. Hanem arra, hogy összegyűljünk. Hogy kialakítsunk egy közös teret, és hogy fontos legyen nekünk ez a közös tér. Védett terekre van szükségük ahhoz, hogy meghallgathassuk és megérthessük egymást. A színház az egyenlőség tere. Az emberek, istenek, növények, állatok, esőcseppek, könnyek egyenlőségéé. És az újjászületésé. Az egyenlőség és a mély egymásra figyelés terét az a rejtett szépség világítja be, amelyet a veszély, a nyugalom, a bölcsesség, a türelem kölcsönhatása tart életben. A Virágfüzér-szútra tízféle türelmet különböztet meg. Az egyik legerősebb az úgynevezett „csodaként megélt türelem”. A színház mindig úgy mutatja be az evilági életet, mint valami olyan délibábot, amely lehetővé teszi, hogy felszabadító tisztánlátással és erővel lássunk át az illúziókon, téveszméken, vakságon és tagadáson. Annyira biztosak vagyunk abban, hogy jól szemléljük a fontosnak tartott dolgokat, hogy közben képtelenek vagyunk észrevenni az alternatív valóságokat, az új lehetőségeket, a miénktől különböző megközelítéseket, a láthatatlan kapcsolatokat, az időtlen összefüggéseket. Itt az idő, hogy elménket, érzékeinket, képzeletünket, a történelmünkről és a jövőnkről formált gondolatainkat megújítsuk. Ezt egymástól elszigetelt, egyedül dolgozó emberek nem tudják megvalósítani. A színház épp az együtt munkálkodás lehetőségét nyújtja nekünk. Szívből köszönöm a munkájukat!
Rubrika je sastavni deo ovogodišnjeg projekta “Svi smo jedno – višejezično, vaš Novi Radio Sombor“ sufinansiranog iz budžeta Grada Sombora za 2022. godinu. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.
Medijska pažnja i pratnja: Novi Radio Sombor
(Sva autorska prava eventualnog daljeg objavljivanja ove rubrike i njenog celovitog sadržaja postavljeno na portalu Novog Radio Sombora bez upita i dozvole bilo koje strane ili pojedinca zaštićena i zadržana svim relevantnim pravnim mehanizmima)
A médiatámogató és tudósítást az Új Zombori Rádió készítette.
(Minden szerzői jog az Új Zombori Rádió tulajdona)