Prikazivanje članaka po tagu Antun Petrović

ponedeljak, 10 septembar 2018 19:03

Új tető az Úr házán / Uz Dan Karmelske Gospe 2018

Megújult a zombori Szent István-templom tetőszerkezete

* Teljes tetőcserét hajtottak végre a kéttornyú, sokak által karmelita templomként ismert épületen. Igaz, nem most, hanem még 2016-ban, de a munkálatokat dokumentáló fotókiállítást csak idén nyáron mutatták be, ennek kapcsán térünk vissza az óriási vállalkozáshoz, majd vázoljuk a templom és a hozzá épített karmelita rendház rövid történetét

AZ ÉPÍTKEZÉS

Bármennyire is alapos munkát végeztek az egykori ácsok, a Szent István-templom tetőszerkezete megroggyant a XXI. század elejére. A beázások kül- és beltéri károkat okoztak az épületen, a fölújítás halaszthatatlanná vált. Egyértelmű volt, sok pénz kell hozzá. Az egyházvezetők ott pályáztak támogatásra, ahol csak tudtak, lassan gyűjtötték a pénzt, végül a bel- és külföldi adományokból, az egykori zombori hívek támogató fölajánlásaiból összejött a kellő összeg, végül, a fölújítás ötletének fölvetése után 16 évvel megkezdődhetett a munka. Időközben belgrádi szakemberek fölmérték az épület állagát, elkészítették a szükséges terveket, a magyarkanizsai Potisje gyár pedig 40 000 cserepet adományozott a fölújításhoz.

Horváth Szilveszter felügyelte a kivitelezést

A tetőt három hónap alatt teljesen lecserélték, az ácsok 2016. április 11-én vették birtokukba a régi tetőt, reggeltől estig dolgozva szakaszosan haladtak, amit lebontottak, nyomban új elemekkel pótolták. Ugyanezen év július 14-én letehették az ácskalapácsot. A monumentális vállalkozás elismerést hozott már 2016 szeptemberében egy országos szakmai Szilveszter zombori építészmérnöknek, a negyberuházási terv társszerzőjének.

A KIÁLLÍTÁS

A fölújítás körül szorgoskodó Antun Petrović fölvetette, hogy a tetőcserét jó lenne a lehető legaprólékosabban dokumentálni, fotókkal mindenképpen. Az akkori perjel, Stjepan Vidak atya nyomban ráállt, a Városi Múzeumból pedig nyomban csatlakozott a dokumentációs csoporthoz Pavle Karabasil vezető restaurátor, valamint Nada Putica néprajzkutató. Kezdetben a fölvételek zömét Antun Petrović készítette, majd Miroslav Dabić, zombori művészfotós is fantáziát látott a dologban, ő drónnal készített fölvételeket, illetve a rossz fényviszonyokkal szállt szembe, hogy művészi megvilágításba helyezze a munka menetét. A tetőcserét három hónap alatt elvégezték, a dokumentumkiállításra másfél évett kellett várni. A templom udvarán megrendezett tárlat a Kármelhegyi Boldogasszony Ünnepe alkalmával került a közönség elé, Viszmeg Bernardin atya, a karmelita rendház jelenlegi perjele által bemutatott szentmisét követően. A tárlatot rövidesen Belgrádban és a tervek szerint Baján is be kívánják mutatni.

A TEMPLOM

A kiállításhoz Milan Stepanović helytörténész állított össze kutatásaiból ismertetőt, ennek alapján vázoljuk a Szent István-templom és a karmelita rendház történetét.

A zombori római katolikus egyházközség már 1818-ban azért folyamodott a magyar királyi helytartótanácshoz, hogy ingyenesen engedjen át számára építkezési telket, amelyen új, katolikus templomot emelhet, ugyanis a Szentháromság plébániatemplom immár szűknek bizonyult a nagyszámú hívő számára. A város szenátusa támogatta a kérelmet, de utána nem történt semmi, így a hívők 1826-ban megismételték templomépítési kérelmüket. A városi hatóság 1828-ban jóváhagyta a kezdeményezést, és bizottságot állított a leendő templom helyének kijelölésére, ami 1833-ig meg is történt, ekkor határozták meg az új templom helyét az akkori vásártéren, északkeletre a Megyeháza épületétől. Az építkezésbe azonban több mint negyed század után kezdtek bele.

A Szent István-templom beltere

Az új római katolikus templom építésének ötletét 1859-ben vetették föl újra, az élen járó Lorenzo Lovro Falcione rámenősen kezdeményezte, hogy az egyházi kézben lévő üzletek bérleti díját fordítsák az építkezésre, és kezdjenek gyűjtésbe a hívek között. 1860 októberének elején ünnepélyes keretek közt kezdődött meg az építkezés, amikor a misét és a Szentlélek segedelmének kérését követőn Kele Ernő helybéli plébános számos hívő és diák jelenlétében maga kezdett az alapok ásásához. Még ebben az esztendőben 120 centiméter magasba emelték a falakat. A következő években vagy az aszály, vagy az árvíz vitte el a termést, hiányzott a pénz, a munkálatok lelassultak. Ezért a zomboriak 1865-ben 10 000 forint hitelért folyamodtak a katolikus érsekséghez. Tíz évre rá, 1875-ben Pártos Gyula mérnők úgy becsülte, hogy az építkezés befejezéséhez még bár 150–180 ezer forintra lesz szükség, ezért az építkezési bizottság, pénzhiányra hivatkozva, ideiglenesen fölfüggesztette a templom építését. A következő években se fordult jobbra a dolog, így 1880-ban a magyar nyelvű zombori Bácska hírlap szerkesztője cinikus ajánlatot tett: rombolják le az eddig építetteket, az építkezési anyagot pedig adják el, mert sehogy se halad az építkezés. Egy zágrábi újságíró, aki 1885-ben járt a városban, a következőképpen tudósított: A Megyeháza oldalában egy befejezetlen, nagy, katolikus templomot láttunk – a falai omladozóban. Húsz évnél régebbtől építik, ezért ilyen ma a falak állapota – nincsen pénze az embereknek.

Amikor 1894-ben Zomborban járt Császka György kalocsai érsek, 300-nál több zombori, zömmel helybéli bunyevác saját elhatározásból, a városi hatóság és az egyházközség támogatása nélkül, az építkezés folytatását kérelmezték az érseknél. Óhajuk meghallgatásra talált, a következő nyolc esztendő során tető került a templomra. Már 1895-ben Zomborba érkezett Felix Daberto érseki építész és festő, hogy felügyelje a munkálatokat és előkészítse a templom mennyezetének kifestését. Egy ideig még hiányzott az épület két monumentális tornya, de állami támogatással sikerült megépíteni a templomot. A kereszteket 1902 júliusában emelték a tornyokra, és ekkor szentelték fel azokat váratlan ítéletidő közepette. A templom építésében nyújtott segítsége érdemeként Zombor Város Császka György kalocsai érseket díszpolgárává avatta.

A háromhajós, neoromán stílusban épült új zombori katolikus templomot Szent István királynak szentelték, aki 997–1038 közt a középkori Magyarország uralkodója volt. A templomot védőszentje emléknapján, 1904. augusztus 20-án szentelték föl. A rendkívüli rendezvényen a zombori és környékbeli katolikus hívők ezrei vettek részt.

1936 végén megjavították a tornyokat ékesítő kereszteket és villámhárítókat. A templom tetőszerkezetének teljes javítása 2016 tavaszán kezdődött.

A templomban, a Szent Kereszt oltára alatt nyugszik Gerard atya (Toma Stantić, 1876–1956), karmelita szerzetes, aki elsőként érkezett a kolostorba, 1904-ben, nyomban az alapítását követően. Odaadó szerzetesi és lelkészi tevékenysége folytán rendkívüli tekintélyt és tiszteletet élvezett a hívek körében, 1985-ben kezdeményezték boldoggá avatását.

A KARMELITA KOLOSTOR

Miután a templom fölépült, 1904 elején a városban fölvetődött a kérdés, hogy a világi papságra, vagy valamelyik szerzetesrendre bízzák a lelkészi tevékenységet. A városi hatóság ellenezte, hogy egy újabb egyházközség létesüljön Zomborban, Császka György kalocsai érsek, aki egyben az építkezés legnagyobb adományát tette, javasolta, hogy a templomi szolgálatot a karmelita szerzetesrend vegye át. A városatyák zöme kezdetben ellenezte ezt az indítványt, végül azonban mégis elfogadták. (A karmeliták római katolikus szerzetesrend, amely a Palesztinában álló Kármel hegyen élt remetéktől ered, Európában a XIII. században jelent meg.) Ekkor döntötték el, hogy a templom mellé karmelita kolostort építenek.

A templom a rendházzal

A templommal szemben, ami 42 éven át épült, a kolostor épületét gyorsan fölhúzták. Alapkövét 1904. július 4-én helyezték el, és 1905. május 14-én már föl is szentelték az épületet. A templomhoz hasonlatosan a rendház is neoromán stílusban épült a templom déli oldalán, és összefüggő építészeti egységet alkotott azzal. A tágas és rendezett kolostorkertet fallal övezték. Az első világháborúban rövid időre (1915) a katonaság költözött be a kolostor falai közé, itt volt a katonai járványkórház, a második világháborút követően az új hatalom elvette a karmelitáktól a kolostor nagyobb részét, amit iskolává alakítottak át, amíg a szerzeteseket a kolostorhoz épített szűk épületben helyezték el. A kolostort 1962-ben teljességében visszaadták a karmelitáknak. A kolostor belső fölújítását 1995/96-ban végezték, majd 2002/2003-ban a tetőt és a homlokzatot is megújították.

***

(u listu Magayar Szo 9. septembra, u podlistku Hetvega izašao je tekst našeg kolege Joške J Feketea o izložbi održanoj na dan Karmelske Gospe 2018. pod nazivom "Pod Božjim krovom" a u vezi sa rekonstrukcijom krovišta crkve Sv. Stipana Kralja. Autentičan tekst na mađarskom jeziku preneli smo u celosti).

Fekete J. József (Magyar Szó)

Preuzima, prati: Novi Radio Sombor

Objavljeno u A nap hírei

* Povodom velike svetkovine, Karmelske gospe, u somborskoj crkvi svetog Stjepana nuz svečano misno slavlje, pripravljena je izložba 60-tak umitnički fotografija s kojima se ispratio tok monumentalnih radova na zameni krovišta crkve

Nuz fotografije koje je bilužio Gradski muzej u Somboru, naročito su zapažene umitničke fotografije tzv. druge sesije fotografisanja postavke novog krovišta koje je snimio Miroslav Dabić umitnički fotograf iz Sombora.

- Odazvo sam se pozivu svog prijatelja Antuna Petrovića, zajedno smo pogledali krovište, napravili probne fotografije a potom, nakon nikoliko dana, uslidio je serijal snimanja novi fotografija. Bio je ovo interesantan i donekle zahtivan umitnički izazov pogoto u jednoj neobičnoj igri slabijeg osvitljenja di je tribalo osim dobrog izvora svitlosti i vištine upotribit i ideju i maštu... Na kraju smo, od brojni snimaka, izabrali one koje su po nama najbolje mogle prikazati sve lipote i tajne krovišta – ispričo je Dabić.

Umitničke fotografije Miroslava Dabića

Nesebičan trud i zalaganje za ovu nesvakidašnju postavku uložio je Antun Petrović kako bi se virnicima i zainteresovanim positiocima približili radovi na starom i novom krovištu:

- Ideja o fotografisanju odnosno da snimcima ispratimo radove na sanaciji krovišta bila je zajednička ideja tadašnjeg priora oca Stjepana Vidaka i mene. Odma nam je pomogo Gradski Muzej odnosno Pavle Karabasil, viši restaurator i Nada Putica, etnolog kojima se zahvaljujemo. Tako je nastala prva sesija fotografija. Dok je druga sesija fotografija zabeležena uz umitnički otklon Miroslava Dabića, umitničkog fotografa - ispričo je Antun Petrović.

U ulogi najprije stručnog saradnika a potom i nadzornog organa tokom radova na sanaciji krova bio je Silvester Horvat, dipl. građevinski inžinjer. Kaže da se privatio ovog ozbiljnog posla sa svojim radnim iskustvom od priko 50 godina rada i da mu je veoma drago što je fotografijama zabilužile tok radova ove katpitlne investicije o čem divani:

- Stari krov je još živio 11. aprila 2016. a već 14. jula iste godine, dakle za tri miseca, ova vikovna investicija sa građevinskim radovima na zamini krovišta privedena je kraju, ispričo je Horvat i dodo:

- Iako nas vrime nije baš naročito služilo, radilo se svakodnevno od 7 do 7 uveče tako što se paralelno skidala stara krovna konstrukcija i paralelno postavljala nova.

Sam rad na crkvi je prezentovan na Simpozijumu građevinski inžinjera, tehničara i konstuktera Srbije na Zlatiboru septembra 2016. godine od strane autora profesora Boška Stvanovića, Mihajla Mograjova i Silvestera Horvata u ulogi koautora rada. 

Otac Bernardin Vismeg, prior Karmeliće crkve ističe veliku pomoć donatora i ljudi dobre volje iz Srbije, Nemačke, Hrvatske... koji su ličnim angažovanjom il finansijskim sredstvima pomogli sanaciju krovišta. Njeva imena su na ovoj izložbi dobila svoje misto na prigodnom panou kako bi se u znak zafalnosti istakla njeva dobra volja. Jedan od zaista veliki dobročinitelja na radovima sanacije krova jeste firma Potisje iz Kanjiže koji su crkvi darivali oko 40.000 cripova postavljeni na novoj krovnoj konstukciji.

Izložba umitnički fotografija simbolično nazvana „Pod Božjim krovom“ otvorena je za građanstvo tokom cilog lita nakon nediljne mise (posli 10.h) u prostoru crkvenog cvitnog vrta.

Ružica Parčetić

~ . ~

KARMELIĆANSKA CRKVA I SAMOSTAN

* Somborska rimokatolička crkvena opština obratila se, još 1818. godine, ugarskom Kraljevskom namesničkom veću, sa molbom da joj se besplatno dodeli plac za izgradnju nove katoličke crkve u Somboru, pošto je crkva Svetog Trojstva postala pretesna za velik broj vernika. Gradski senat se saglasio sa ovom molbom, ali se nakon toga zastalo, pa su vernici 1826. g. ponovo predložili da započnu radovi na izgradnji nove crkve. Gradske vlasti su 1828. g. taj predlog prihvatile i imenovale komisiju koja je trebalo da odredi mesto na kome će crkva biti podignuta, što je i učinjeno do 1833. godine, kada je na gradskom Vašarištu, sa severoistočne strane od zdanja Županije, određeno zemljište za zidanje nove crkve. Ipak, na početak gradnje čekalo se još duže od četvrt veka

Godine 1859. ponovo je oživljena inicijativa za početak gradnje nove rimokatoličke crkve (agilnošću je prednjačio Lorenco Lovro Falcione, koji je predložio da se za izgradnju nove crkve preusmere prihodi od zakupa radnji u crkvenom posedu, kao i da se počne sa prikupljanjem priloga vernika). Početkom oktobra 1860. g. svečano je otpočela gradnja nove crkve, nakon mise i priziva Svetog Duha, a ovdašnji župnik Erne Kele, u pratnji mnoštva građana i đaka, prvi je počeo sa kopanjem njenih temelja. Još iste godine podignuti su zidovi crkve do visine od 120 cm. U narednom vremenu, usled nekoliko nerodnih i plavnih godina, te nedostatka novca, gradnja crkve je bila znatno usporena, zbog čega su Somborci 1865. g. od Kaločke nadbiskupije tražili zajam od 10.000 forinti. Godine 1875. inženjer Đula Partoš je procenio da je za završetak izgradnje crkve potrebno između 150 i 180 hiljada forinti, pa je Odbor za izgradnju odlučio da se, zbog nedostatka sredstava, privremeno obustavi podizanje crkve. Stanje se nije nabolje promenilo ni tokom narednih godina, pa je 1880. g. urednik somborskog lista „Bačka“, koji je izlazio na mađarskom jeziku, pomalo cinično predlagao da se izgrađeno poruši i građevinski materijal da se rasproda jer je u proteklih petnaestak godina u podizanje crkve uloženo oko 40.000 forinti, a izgradnja nije daleko odmakla. Zagrebački novinar, koji je 1885. g. posetio Sombor, zapisao je: U stranu od županije videsmo nedovršenu veliku katoličku crkvu – skoro se ruše zidovi... Grade je preko dvadeset godina, pa sad tako stoje zidine – nemaju ljudi novaca.

Kada je 1894. g. Sombor posetio kaločki nadbiskup Đerđ Časka, preko tri stotine Somboraca (mahom ovdašnjih Bunjevaca), samonicijativno i bez podrške gradskih vlasti i crkvene opštine, došli su nadbiskupu sa molbom da podizanje crkve bude nastavljeno. Njihovi zahtevi su urodili plodom i nova crkva je tokom narednih osam godina stavljena pod krov (već 1895. g. u Sombor je stigao nadbiskupski inženjer i slikar Feliks Daberto, koji je trebalo da pregleda radove i izvrši pripreme za slikanje crkvenog svoda). Mada je, neko vreme, stojala bez dva monumentalna tornja, izgradnja crkve potpuno je završena uz državnu pomoć, a križevi na crkvenim tornjevima svečano su postavljeni i osvećeni u julu 1902. godine, po velikom pljusku i nevremenu. Nadbiskup Časka, kome pripadaju najveće zasluge za dovršetak ove crkve, proglašen je za počasnog građanina Sombora.

Sagrađena kao trobrodna bazilika u stili neoromantizma, nova rimokatolička crkva u Somboru bila je posvećena svetom mađarskom kralju Ištvanu (Stipanu ili Stjepanu), prvom krunisanom hrišćanskom vladaru Mađara i utemeljitelju srednjovekovne mađarske države, koji je vladao od 997. do 1038. godine. Crkva je svečano osvećena 20. avgusta 1904. godine, na praznik svog zaštitnika, a velikoj svečanosti prisustvovalo je više hiljada katoličkih vernika iz Sombora i okoline.

Drvene skulpture u unutrašnjosti crkve izradila je tirolska radionica Ferdinanda Štuflesera, koji je vešto izbegao kitnjastu patetiku ravnajući se prema uzorima rane renesanse, Rafaela i Direra. Glavni oltar je darovao kaločki nadbiskup Đerđ Časka, porodica Pekanović je poklonila oltar svete Ane, oltar svetog Antuna darovala je udova bogatog somborskog žitnog trgovca Antuna Fernbaha, oltar Blažene Djevice Marije bio je dar somborskih salašara, a imućni somborski vernici darovali su još nekoliko crkvenih kipova i vitraže.

U Salcburgu su tokom 1925. godine, u fabrici orgulja „Cecilija“ Hansa Maurahera (prema projektu Jožefa Gejera, profesora liturgike i organologa na konzervatorijumu u Budimpešti), izgrađene crkvene orgulje Sv. Male Terezije za somborsku Karmelićansku crkvu, nadaleko znane po svojoj veličini i lepoti. Nekadašnji direktor somborske gimnazije, ugledn i ovdašnji intelektualac dr Ede Margalić, svedoči u svojoj autobiografiji kako je, mada već u godinama, pristao da se, n asva tri jezika ovdašnjih vernika, obrati šezdesetorici imućnih somborskih domaćina katoličke veroispovesti, i da ih pozove na prilaganje do potrebnog iznosa od 400.000 dinara zak upovinu i sklapanje orgulja. Margalić piše da su prilozi davani brzo i revnosno, potrebna suma je prikupljena, i naširoko i nadaleko čuvene orgulje već godinama trube u slavu Božju. Orgulje su najveće na prostoru Vojvodine (imaju tri manuala, 43 registra i oko 3.400 svirala; sistem rada je pneumatski). Blagosiljane su 14. februara 1926. g. u prisustvu bačkog biskupa Lajče Budanovića, predsednika Narodne skupštine Kraljevine SHS Marka Trifkovića, velikog župana Bačke županije Milivoja Petrovića i mnogobrojnih vernika iz Sombora i okoline.

Krajem 1936. g. opravljeni su križevi i gromobrani na vrhu crkvenih tornjeva. Detaljna obnova krovne kosntrukcije Karmelićanske crkve započela je u proleće 2016. godine.

U crkvi, u oltaru Sv. Križa, nalaze se danas mošti oca Gerarda (Grge) Tome Stantića (1876-1956), karmelićana koji je u samostan došao odmah po njegovom osnivanju 1904. godine i koji je, svojim predanim redovničkim i pastoralnim životom, stekao među vernicima izuzetan ugled i poštovanje (1985. g. započet je proces njegove beatifikacije).

* Karmelićanski samostan *

Kada je crkva sagrađena, u gradu je, početkom 1904. godine, postavljeno pitanje da li da je povere svetovnom sveštenstvu ili nekom monaškom redu. Gradske vlasti su se protivile zamisli da se osnuje druga crkvena župa, a kaločki nadbiskup Đerđ Časka, koji je, ujedno, bio i najveći priložnik za izgradnju crkve, predložio da pastoral u novoj crkvi preuzme karmelićanski monaški red, što je, uprkos prvobitnom protivljenju većine somborskih odbornika, na kraju i prihvaćeno (karmelićani su rimokatolički monaški red koji potiče od pustinjaka sa brda Karmel u Palestini, a u Evropi se javlja od XIII veka). Tada je odlučeno da se pored crkve sagradi i Karmelićanski samostan.

Za razliku od crkve koja je građena pune 42 godine, manastirska zgrada je sagrađena veoma brzo. Njen kamen temeljac bio je postavljen 4. jula 1904. godine, a već 14. maja 1905. g. zdanje je blagosiljano. Kao i crkva, i karmelićanski samostan je sagrađen u stilu neoromantizma, a nalazio se neposredno uz južnu stranu crkve, sa kojom je činio jedinstvenu arhitektonsku celinu. Velik i lepo uređen manastirski vrt bio je ograđen zidom. Tokom Prvog svetskog rata (1915) u manastirskoj zgradi kraće vreme je bila smeštena vojska i vojna zarazna bolnica, a nakon Drugog svetskog rata nove vlasti su oduzele karmelićanima veći deo manastirskog zdanja i pretvorile ga u školski prostor, dok su karmelićani bili smešteni u uskom dograđenom delu manastirske zgrade. Zdanje je potpuno vraćeno karmelićanskom redu 1962. godine. Unutrašnjost samostana obnovljena je 1995/96. godine, a tokom 2002/03. g. obnovljeni su krov i fasada.

Kameni križ na nekadašnjem vašarištu ispred Županije, koji se danas nalazi u parku ispred samostana, podigla je 1829. g. Ana, supruga somborskog graditelja Franca Gfelera, sa natpisom na nemačkom jeziku.

Milan Stepanović

Objavljeno u Visti dana

Kontakt

Venac Stepe Stepanovića 9
Sombor 25000
e-mail: office@noviradiosombor.com
Tel: +381-25-442-442
Mob: +381-65-8-675-445
http://noviradiosombor.com

Linkovi

POSTANITE SARADNICI

Svi koji želite, možete da postanete saradnici Novog Radio Sombora, bilo gde da živite i boravite.

Javite se na e-mail: office@noviradiosombor.com
Telefon: +381-65-8-675-445

Top
We use cookies to improve our website. By continuing to use this website, you are giving consent to cookies being used. More details…